A  SZÉN-MONOXID

A szén-monoxid (CO) egy igen veszélyes mérgezõ gáz, ami éghetõ anyagok tökéletlen égetésekor keletkezik a levegõben. A fõ veszélyt a gáz felismerhetetlensége okozza, ugyanis színtelen, szagtalan, az emberi érzékszerveknek "láthatatlan". Az elsõ jelek, amik szén-monoxid jelenlétére utalnak a fejfájás és émelygés. Ezeket szerencsés esetben észleljük csak, mert ha hirtelen nõ meg a szén-monoxid szint és/vagy álmunkban ér minket a mérgezés csak a jó szerencse menthet meg minket. Tudnunk kell azonban, hogy normál körülmények között a mérgezés veszélye nem áll fenn. Egy átlagos helyiségben nem fordulhat elõ veszélyes koncentrációban szén-monoxid, amennyiben tüzelõ-fûtõ berendezéseink karbantartása rendszeres, és a szellõzésük (kémény) megfelelõ. Így hát kijelenthetjük, hogy a mérgezés bekövetkezéséhez az alábbi körülmények bármelyike vezethet:

1. Egy berendezés hibája vagy karbantartásának hiánya.
2. A füst kiáramlását valami részben vagy egészben akadályozza (kémény eltömődött).
3. A helyiség rosszul szellőztetett.

Természetesen ezek közül általában több körülmény egyidejű megléte vezet mérgezéshez (pl. rossz kémény és rossz szellőzés).

A MÉRGEZÉS TÜNETEI

Fontos tudnunk, hogy a mérgezés annál súlyosabb, minél nagyobb koncentrációban jelenlévõ gázt minél hosszabb ideig lélegzünk be. Szakzsargonnal élve a "dózis" nagysága arányos a mérgezés súlyosságával. A szén-monoxid hatását úgy fejti ki, hogy csökkenti a vér oxigén szállító képességét azáltal, hogy megköti az oxigén szállításáért felelõs hemoglobint. Így a gáz az embert észrevétlenül megfojtja.  A szén-monoxid jelenlétére az emberi szervezet az alábbiak szerint reagál: 200 ppm * Gyenge fejfájás, fáradtság, szédülés, émelygés 1-2 óra után. 400 ppm Erõs fejfájás 1-2 óra után, életveszély 3 óra után 800 ppm Szédülés, émelygés, görcsös rángatózás 45 perc után, öntudatlanság 2 órán belül, halál 2-3 órán belül 1600 ppm Fejfájás, émelygés és szédülés 20 percen belül, halál 1 órán belül 6400 ppm Fejfájás, émelygés, szédülés 1-2 percen belül, halál 10-15 percen belül * ppm - 'milliomod rész'; 1 PPM = 0,0001 tf%

AZ ÉRZÉKELŐ ELHELYEZÉSE

FELSZERELÉSI POZÍCIÓ

Felszerelésnél vegyük figyelembe, hogy az érzékelőn kezelőgombok találhatóak, tehát célszerű közvetlenül vagy kislétráról elérhető magasságba szerelni. Közvetlenül veszélyeztetett helyiségekben (ahol a tüzelő/fűtő berendezés működik) az érzékelő oldalfalra és a mennyezetre is felszerelhető. Számítani kell arra, hogy a tüzelő-fűtő berendezés körül felszálló meleg levegővel a szén-monoxid a felsőbb levegőrétegekben gyorsabban felgyülemlik. Ha falra helyezzük az érzékelőket, a felszerelési magasság legyen magasabb, mint az ablakok és ajtók elhelyezkedése, de a mennyezet és az érzékelő távolsága legalább 15 cm legyen! Ha az érzékelőt mennyezetre szereljük, bármely faltól a távolság legyen minimum 30 cm! Az érzékelő a lehetséges szénmonoxid forrástól 1-3 m-re legyen!

Hálószobákban és más olyan helyiségekben, amelyek távol vannak CO kibocsájtó forrástól

érdemes az érzékelőt belégzési magasságba telepíteni (hálószoba: 80-90 cm; más helyiség: 160-170 cm).

HOVA NE SZERELJÜK AZ ÉRZÉKELŐT?

Házon kívül, fedetlen, fűtetlen térbe.
Szekrénybe vagy a szekrény és a fal közé.
Nedves, párás helyiségbe.
Közvetlenül sütő, tűzhely fölé.
Ajtók, ablakok közvetlen környezetébe vagy bárhová, ahol huzatra vagy erős légáramlásra lehet számítani.
Ahol függöny vagy bútor akadályozza a levegő érzékelőbe való jutását.
Ahol a környezet szennyezettsége teljesen eltömítheti és tönkreteheti az érzékelőt.
Ahol a hőmérséklet -10 °C alá csökkenhet vagy +40 °C fölé nőhet.
Olyan helyiségbe, ahol fennáll a veszélye annak, hogy az érzékelő megrongálódik (mert útban van), megsérül vagy eltávolítják.

MELY HELYISÉGEKBE SZERELJÜK AZ ÉRZÉKELŐT?

Általánosságban mondhatjuk, hogy ajánlatos CO-érzékelőt szerelni minden olyan helyiségbe, ahol lánggal égő berendezés van. Azonban lehetséges, hogy több berendezés is van lakásunkban, de csak néhány érzékelőnk. Így nem könnyű eldönteni, hová is szereljük fel őket. Az alábbi szempontok segítenek a végső döntés meghozatalában:

Ha a veszélyes berendezéssel azonos légtérben alszunk, mindenképpen szereljünk fel érzékelőt! Amelyik helyiségben kémény nélküli vagy nyitott kéményű
berendezés van, kerüljön érzékelő! Ha a veszélyes berendezés olyan helyiségben van, ahol naponta több órát is eltöltünk, pl. nappali, tévés szoba stb., oda
lehetőleg helyezzünk el érzékelőt! Amennyiben egy légtérben van a konyha a hálórésszel, az érzékelőt helyezzük a főzés helyétől távol és az alvás helyéhez közel!

Ha egy helyiség nem rendszeresen használt, akkor az érzékelőt azon kívül kell elhelyezni (pl. kazánhelyiség)!